Biztos adatunk van arról, hogy Kola János, 1608-ban már mint evangélikus lelkész müködött Szentandráson. Szentandrás is a XVI. századból való evangélikus gyülekezet. Az Enyingi Törökök birtoka volt. Ugy 1620 óta pedig Telekesi Török János és felesége, a buzgó evangélikus Gersei Pethő Margit voltak Szentandrás földesurai. A szentandrási lelkészeket 1608 óta ismerjük névszerint. Akik közül kivánatos kiemelni a templom középső ajtója felett elhelyezett BORHIDAI MIKLÓS gályarabot. Emléktáblájának szövege a következő:

„Kinek nevét kemény kőbe véstük itten:
Isten szolgája volt, nagy. erős a hitben.
Szenvedett hitéért gyötrelmes rabságot,
de halálig híven, rendületlen állott.
Földi porsátora roskadott csak össze,
Lelke példát adva él köztünk örökre.”

Borhiday vértanusága megtermékenyitette Szentandrás egyházi életét. Itt és a szomszéd Egyed és Sobor falvakban volt bőkezü patrónusa és lelkes hitvallója evangélikus egyházának Telekesi Török István, a kuruc huszárezredes. II. Rákóczi Ferenc kormánytanácsossa.

Emléktábla jelőli azt a házat, amelynek pajtájában tartották II. József korában ismét az első istentiszteletet. Kiváló tudós lelkészünk volt ekkor Edvi Illés Péter, a gályarab családjából.

Emlék tábla jelöli Kiss János püspök szülőházát, melyet Garay János külön versben énekelt meg. Kis János szuperintendens szülőháza” címen, amelyet itt ismertetek:

„Eljártok a kis ház előtt...
Nincs rajta, amit lássatok,
Hanem ha azt, hogy milyenek
Hazánk földjén a porlakók.

Öreg gazdája gondosan
Vetette földbe a magot:
Magvából ette kenyerét,
Szárából háztetőt kapott.

Ki hinné, hogy itt egykoron
Aranynál drágább kincs vala?
KISünk itt látta a napot,
A szép, a jó apostola.

Ő is vetett el magvakat...
Egy holdon földébe hulltanak
Gyümölcsiből jelen s jövő
Dus aratást tartandanak.”

Irodalmunk vezére: Kazinczy Ferenc igy ir róla: „Verselésünk e nemében Kis Himfyvel és Berzsenyi barátjával azt a tetőt érte el, mely íróink által meghágva nem volt.” Kölcsey is teljes elismeréssel szól: „Állhatatosan hiszem, hogy Kis az elsőrendű magyar költők számokba tartozik.” Kis János amikor a vallása fényénél felismeri az ő egyéni erőit, akkor ezeket az erőket gyümölcsözteti is nemzete javára. Igazi evangélikus demokráciával terjeszteni akarja minél szélesebben a tudást, s ezzel az egész népünk lelki világát fejleszteni.

„Nemzetemet lobogó szivvel, lángolva szeretvén
S látván, hogy vakság éji homálya födé,
Ész fáklyájával hon földjén nyujtani világot
S terjengetni dicső fényt igyekeztem egén.”

Nem irói babér koszoruja csábitja őt, hanem hivatásérzet lelkesiti, amikor azt mondja egyszer: legjobb volna elhallgatni de – Trahit sua quemqe voluptas – mindenkit visz a maga kedvtelése, „és viszi őt istenfélelme, lelkiismerete azon a pályán, amelyet neki az ő világának munkálásában kijelölt az Isten.

Ugy érzem, ennyivel tartozom rövid vonásokban ismertetni evangélikus gyülekezetünk multját.

A templom története

Emléktábla jelöli Szentandráson azt a házat, amelynek pajtájában tartották II. József korában az első istentiszteletet.

II. József 1781-ben amikor kiadja a türelmi rendeletet, megengedi, hogy ahol 100 család együtt van s képesek lelkészt s tanitót fenntartani, ott épithetnek templomot és iskolát, lehet, papjuk és tanitójuk.

Mintegy varázsütésre feléledtek a szentandrásiak, a türelmi rendelet vétele után már 1782-83-ban folyamodik a gyülekezet Sopron vármegyéhez: engedje meg nekik uj templom felépitését, lelkész és tanitó meghivását.

1783-ben elkészitik az összeirást. Ekkor azonban a mai egyházközség területéhez közel lévő községek közül már csak Szentandrás és Soboron együtt volt annyi evangélikus család, amennyit a törvény megkivánt. Szentandráson 68, Soboron 23 család volt, ekkor ehhez csatlakozott még az árpási 9 család. Igy nyerhettek engedélyt a gyülekezet felállitására és a templom felépitésére. Az engedély elnyerése után a szentandrási hivek nem tudták bevárni, míg megépül templomuk, ezért Gáncs János kezdték meg az evangélikus istentisztelet tartását. Az elsőt 1783 dec. 19-én ádvent 4. vasárnap Perlaky Dávid superintendens tartotta. 1784. évben megkezdődött a templomépités is ezen a helyen, ahol most áll.

A türelmi rendelet által köteleztetve, Festetich Ignác Egyed földesura adott telket. 1785-ben el is készült a templom, torony nélkül, a türelmi rendelet által köteleztetve, mely így szólt: „A magánvallásgyakorlatokat a nyilvánostól, amely egyedül az uralkodó vallást illeti meg, harang és torony hiánya különbözteti meg, továbbá, hogy az utca felöl nem lehet a templomba bejárás, egyébként a papok minden egyházi funkciót elvégezhetnek.

Még ugyanezen évben királyi rendelet megengedi a harangozást, s egyuttal kimondja, hogy ha a harangot erőszakkal elvették valamely felekezettől s annak használatára vonatkozólag megegyezni nem tudnak, akkor a harang visszaadandó annak a felekezetnek, akié eredetileg volt. Noha az evangélikusok a harang feliratával is igazolták, hogy a harang az ővék volt, annak használatától eltiltották. Illyés Péter lelkész igy panaszkodik abban az időben: „Nehéz az alattvalónak királyával, a jobbágynak földesurával törvénykedni, mert bár igaz legyen ügyük, bajok is, habár egészbe el nem vettetik is dolgok, vagy más módot keres annak véghezvitelére, vagy abba hagyja a dolgot mivel sokára halasztatik az, ugyhogy a szegény elunja várni annak véghezvitelét.”

Majdnem 9 évtized telt el míg végül 1870-ben felépithették a tornyot. Gróf Battyány Géza az akkori földesur, faragott követ adott hozzá.

Majd 1906-ban nagy költséggel kivül-belül ujjáépitette gyülekezetünk templomát.

1908-ban csináltatta meg a toronyórát, 740 Korona toronyóra-alapból, melyhez a község 200 Koronával járult hozzá.

1927-ben a templom rozoga tetőszerkezete helyett készittetett ujat a gyülekezet és cserép helyett palával fedette be.

1960-ban a templom kivül belül tatarozva. A kőmüves munkálatok azonban csak foltozások voltak, meszelt felülettel. A javitások, nem a vonatkozó előirások szerint történtek, mivel sem a teljes laza felület eltávolitása, sem a hézagok kitisztitása nem történt meg. Található volt a falon mészhabarcs, javitott mészhabarcs, /annak többféle változata/ valamint cementhabarcs. Mindez elősegitette a hatványozott rongálódást. A felsoroltak miatt a homlokzatvakolat mállott, omladozott. Rongálódási foka cca. 75 %-ra volt tehető.

Jelenleg a teljes vakolati felület el lett távolitva, a hézagok kitisztitva – alapos nagyon becsületes munka – megfelelő kezelés után uj vakolattal felujitva.

Kőmüves épitőipari munkabér : 68022,13 Ft.
Szükséges anyag : 21384,22 Ft.
Ill. bélyeg : 680,-- Ft. 90086,35 Ft
Toronysisak festése : 11200,-- Ft.
5% ill. : 50,-- Ft.
Szükséges anyagért : 5401,20 Ft 17161,20 Ft

Toronyóra uj tábla
óraszerkezet felujitása:
szükséges anyag /lelkész csinálta/: : 364,20 364,-- Ft

Zsalus toronyablak felujitása 39 db uj vaslemez beépitése, elhajolt lemezek egyengetése. /lelkész végezte/ Ifj. Kiss József hegesztette.

Luther-Rózsa /lelkész készitette/
anyag : 320,60 320,60 Ft

Csatornák templom és lakásnál 152 m lelkész munkája
szükséges anyag : 3216,-- 3216,-- Ft

Templomajtók felujitása, festése zárak felujitása, ablakok üvegezése, ajtóküszöbök betonozása és padlózása. /lelkész végezte/
szükséges anyag : 2972,53 2972,53

Torony belső terébe padlózáshoz
anyag fűrészáru : 1702,40 Ft 1702,40 Ft

Harangvillamositáshoz anyag : 865,67 865,67 Ft

Fuvarok : 1787,50 Ft

Összesen: 118476,45 Ft

Templomtatarozásra bevétel:

Gyülekezettől felajánlás : 123840,-- Ft
415 lélekszámu gyül.
280 egyházfenntartói járulékot fizető.
Adományok 3000.-, 2000.-, 1000.-, és
100.- Ft között mozogtak.

Névtelenül /levélben/ : 17000,-- Ft
Előző évekről név szerinti
adományok, konfirmáció
alkalmával stb. : 5100,-- Ft

1977 évi Szeretetvendégség adománya : 8533,-- Ft

L.V.Sz-től : 15700,-- Ft
Kamat Taktól : 6720,70 Ft
Győr-Soproni egyházmegye Gyülekezeti segélytől: 10000,-- Ft

Összesen: 186.893,70 Ft 186.893,70 Ft

Összes bevétel: 186.893,70 Ft
Összes kiadás: 118.476,45 Ft
maradvány: 68.417,25 Ft

Vannak még elmaradott munkák. Karzatfeljáróknál, toronyban, és a templom belső falának felujitása.

Nem hagyhatom figyelmen kívül a gyülekezet társadalmi munkáját, melyet úgy végeztek a résztvevők, hogy munkahelyükön szabadságot kértek, hogy kivehessék részüket a segitő munkában.

A kömüves munkálatoknál mely 40 napig tartott, naponta 2-3 ember segédmunkásként nehéz munkát végzett. Sok fiatal gyermek /ifju/ hihetetlen munkabirással tudott segiteni. Vegyes házasok, hiveink közül 70 éves öregek végeztek vagy küldtek maguk helyett segitő munkaerőt.

40 munkanap 80 ember végzett segitő munkát, ami ha ki kellett volna fizetni kőmüves munkánál 13600,-- Ft

Ebéd, kosztolás 3000.-- Ft

Asszonyok utcakapu lefestése
Anyagbeszerzésért számtalan autófuvar. /lelkész végezte/

Kőmüves mesterek szerzésétől kezdve a toronyfestők után után kutatva, sok gond emésztődés, és nagyon fárasztó munka.

Csak a kőmüves munka kezdetétől számitva mindmáig, micsoda kegyelem Istentől, hogy munkálkodni tudtam nagyon egyedül segitség nélkül.

Mindezért legyen áldott Istenem, hogy erőt adott, fáradt vagyok, de kis halk öröm most simogatja szivemet. Most mintha hallanám Uram szavát: „Jól vagyon, jó és hü szolgám...” Nekem az is elég, ha csak Ő mondja, mert Ő még nálamnál is jobban tudja, mit tettem én ezért a gyülekezetért. Nagyon jól esett presbiter testvéreimnek megjelenése a lelkészi irodában, tegnap este amikor is elismerésüket fejezték ki munkámért.

Most én is Isten iránti hálával köszönöm gyülekezetünknek áldozatkészségét, a példás anyagi áldozatot, presbitereknek és gyülekezeti tagoknak mind azt a munkáját melyet vállaltak. Köszönöm, a névtelen adakozók lelkészük iránt érzett bizalmát, amikor levélben küldték el adományaikat számomra még ma is rejtélyes okoknál fogva. Köszönöm, mindazoknak bizalmát, megbiztak bennem. Ugy érzem jó a lelkiismeretem, mert velem volt Istenem.

Végezetül szomoru szivvel, mert halottról kell megemlékezni, jelentem közgyűlésnek, hogy harangvillamosításra özv. Varga Jánosné szül. Balázs Jolán volt pápai lakos, falunk szülötte 27.495,90 Ft-ot tiszta hagyatéki értékben takarékbetétben örökségül adott. Ha az elkezdett munka készen lesz halála után is a harangozónk.

Bizony van okunk ez örömünnepen, hálát adni Istennek mindazon jótéteményért melyet gyülekezetünk tett templomáért, mely jótéteményről még a halott is beszél.

Isten iránti hálával köszönjük meg az LVSz és a Gyülekezeti Segély gyülerkezetünk iránt tanusitott segélyező készségét. Jó biztatás volt számunkra, hogy Országos Közegyházunk segitő készségét éreztük.

Nagyon nagy hálával köszönöm meg Püspök urnak 1975 őszén a gyülekezet presbitereivel való találkozását, mert akkor született meg a bátor elhatározás, hogy templomunk nem hagyjuk elkopni.

Ilyenkor emlékek sorakoznak, mikor mindenkinek mindent meg akarunk köszönni. Köszönettel milyen boldogság utolérni az élőt és milyen fájdalom, mikor már nem lehet. Weltler Rezső esperesre gondolok, Ő is gyülekezetünket lelkesitő beszédével, igehirdetésével segitett minket.

Ilyen gondolatokkal emlékezünk a templom tatarozás elmult idejéről. Mintha figyelmeztetne a jelen az örömben is, hogy amit megtehetsz ma ne halaszd holnapra. Mindent úgy végezzünk, hogy legyen áldott nyomunk a jövendőben.

Kérem Istent, hogy tegye áldottá e felujitott templom minden istentiszteletét, hogy a rábaszentandrási gyülekezet lélekben is a szépet, kedveset találja meg istenfélelemmel.

Erős vár a mi Istenünk!