A rábaszentandrási evangélikus egyházközség története

Fájlok
1960-hulvely.pdf   414.9 kB  

Az 1960 évi templomavatásra összeállította rövid vonásokban Hülvely Sándor lelkész, D Dr. Vető Lajos püspök úr biztatására

A község keletkezése

A község keletkezését sűrű homály fedi. Legrégibb lakói, amint egyes történeti emlékek bizonyítják, valószínűleg szláv ajkú népek voltak. Amire vallanak úgy Szentandráson, mint Soboron egyes helynevek: mint „Tákó”, „Godena” stb. Ezek mind arra engednek következtetni, hogy itt szláv ajkú népek laktak. A rómaiak idejéből is maradtak itt emlékek, melyek ma is feltalálhatók. (A keszei váron felül, nyugat-keleti irányban vonul el a római út Árpás felé.) Erre vallanak a néhány évtizeddel ezelőtt tett ásatások Sobron az említett út mellett (1800-as év után.) Őseink bejöttével ez a vidék is hamar Árpád hódító hada hatalma alá került. S a vizek melléke, bő legelői marháiknak kitűnő legelőt biztosított. A népmonda legrégibb történeti elbeszélése szerint Czobor vezért említi, aki itt telepedett le hadaival, (A törökverő Török Bálint kiváló vitéze, akitől filiánk Sobor mai neve származik.) Szentandrás a keresztyénség felvétele után keletkezett, amit neve is elárul, amennyiben egyik szentnek nevét vette fel: Andrásnak. Valószínű, hogy a régi község, amely a „Tákó” patak körül terült el, a Tákó patak felső részén, a gyakori árvizek által elpusztult. A 16. században előforduló névjegyzékben már csak magyar elnevezésekkel találkozunk, ami arra enged következtetni, hogy az itt lévő magyarság a honfoglalás ideje után magába olvasztotta az itt lévő szláv ajkú népet. A község határ és dűlőinek nevei mind tiszta magyar eredetűek. A kezünkben lévő legrégibb névjegyzékben már nagyrészt Gáncs, Balás, Kis, Varga és Bodács családnevek fordulnak elő. Sobron: a Német, Molnár, Varga, Sirai családnevek.

A keresztyénség keletkezése s az evangélikus egyház első nyomai

A keresztyénséget már István király idejében elfogadták őseink. Amire vallanak a puszta elnevezéseken kívül egyes történeti emlékek, melyek még a 18. században nagy mennyiségben voltak találhatók. Lassankint azonban megemésztette őket az idők foga. (Nyilván nem számoltak azzal, hogy a 20. század embere, milyen kíváncsi intelligenciával szemléli majd a dolgokat.)

A reformáció keletkezése

A reformációnak már a 16. század elején mutatkoztak itt nyomai. Mint az Egyedhez tartozó uradalom hűbéresei Sobor, Szentandrás, Egyed polgárai, az uradalom fuvarozásában jártak fel Sopronba, s a Marmarosból Győrbe szállított sót vitték fel Sopronba, ahol a reformáció hajnalán kezdtek megismerkedni a reformációval, s hazatérve buzgó apostolai lettek a reformációnak. Másfelől a török hódoltság idején egy kissé szabadabban érezték magukat, mint más vidékek lakói. S mint a szájhagyomány beszéli: az erdős s berkes vidéken nem egyszer szöktek át a török uralom alá, hol őket hitükért senki nem üldözte. S legrégibb írott emlékeink szerint a Telekesy Török család alatt már 1608-ban történik említés a szentandrási anyagyülekezetről, Sobor filiával, mely gyülekezet lelkésze Kola János. 1612-ben Musich Pál a lelkész, akit a forrásiratok szerint ubiquistának mondanak, vagyis olyannak, aki Zwingli és Kálvin úrvacsorai tanával szemben szigorúan ragaszkodott a lutheri úrvacsorai tanhoz. Később 1631-ben Kiss Bertalan püspök is említést tesz Szentandrásról, mint anyagyülekezetről és Sobor annak filiájáról. S így a gyülekezet keletkezési korát minden bizonnyal a 16. század első felére tehetjük. Később van említve Bathai Pál 1630-ban. 1634-ben Tarcsányi Jakab, ezután a Beledről jött Seredi István, 1641-ben Laurentiades (Lórántfi) Márton. 1646-ban Eőry György, 1651-ben megint Seredi István, 1654-ben Németi István a források szerint a szentandrási gyülekezet lelkészei. Utánuk már csak Borhidai Miklós lelkészről tudunk, akit 1674-ben több szolgatársával együtt Lipótvár tömlöcébe zártak, majd a nápolyi gályákra hurcoltak, ahol vértanú halált is halt. (Emlékét 1906 óta márványtábla őrzi templomunk homlokzatán.)Borhidai Miklós emléktábla

S hogy ilyen katholikus községek között elszigetelten a protestáns egyházaktól fenntartotta magát a gyülekezet annak legnagyobb oka az volt, hogy az egyedi földesúr Telekesy Török István védelmezte a gyülekezetet. Valamint a hozzáférhetetlen utak és a gyakori árvizek,melyek megnehezítették az üldözőknek a hozzáférést. (lásd Török levelei, s Nagy János szanyi plébános ódája Sopron alispánjához.) Mind amellett nem sokáig maradhat temploma birtokában a Szentandrási gyülekezet, mert a lőrinczi békekötés után 1649 és 1655 évek között panaszt panaszra halmozva jelennek meg az országgyűlés előtt. De azontúl még az 1662-ben tartott országgyűlésig kellett szenvedniük. Ekkor adják elő panaszaikat számos gyülekezetek elvett templomaik és elűzött papjaik miatt. Egyed Tarcsányi Jakab miatt, Szentandrás Némethi István miatt. Ugyanakkor egy emlékiratot nyújtottak át Eleonóra császárnőnek is. S azt hitték, hogy a királynő koronáztatása által előidézett hangulat a király környezetén erőt vesz, ha nem is méltányosságra, de mindenesetre könyörületre fogja bírni, s az ünnepélyt olyan ténnyel fogja megdicsőíteni, mely az ország és királynak egyaránt békét fog szerezni. Menyire csalódtak: a király környezetén erőt vett a hatalom mámora, melynél fogva még azt a feliratot sem vette komolyan, mely hozzá be lett nyújtva. Amelyet a nádor által nyújtottak át a királynak, kérve jogtalanul elvett templomaik visszaadását. A király a nádor által tudtokra adta, hogy ő nem ellenzi, ha a templomok az arra kirendelt biztosok által a megjelölt helyre mint új templomok építtetnek. Ez volt a nagy eredmény, úgy hogy az országgyűlés, mint Zsiharszky írja a visszavonuláshoz volt kénytelen alkalmazkodni. Szentandrási gyülekezetünk mindamellett feléledt, s éltetője lett a protestáns vallásossága és tudományossága és bátor szabadságszeretete által kitűnt 1666-ban született Telekesy Török István. A gyülekezet visszanyeri szabadságát, nemcsak Szentandrásnak lett papja, hanem Sobor, Egyednek is. Telekesy Török István nemcsak Szentandrásnak, hanem az egész Dunántúlnak sőt a dunántúli kerületnek is felügyelője lett. Neje: Komáromi Katalin mindent elkövetett, hogy birtokán alattvalói jól érezzék magukat. A szentandrásiak követték is mindenüvé urukat. Megemlékezik erről Thali Kálmán jeles történészünk a Rákóczy kornak kiváló ismerője, mikor az andrási Balás bíró táborozási szereplését megemlíti. ”Minden fegyverforgató ember követte mi jó urunkat.” S így történt, hogy a gazdagságot csak az öregek vezették, és nem igen jövedelmezett s ezért Török István adomány levéllel jutalmazza meg jobbágyait. „A szentandrási falubeli lakosok, akik megnyomorodtak, hogy rájuk nézve a reájuk eső terhet el nem viselhetik, sőt naponkint fogyatkoznak, melyre nézve szentandrási falumbéli jószágom kihasználására, adtam nevezett falumbeli lakosoknak egy darab gelegenyés tüskés földet a Tákó patak hosszában egész a sobori erdő széléig, úgyhogy azt maguk között felosztván és a tüskét abból kiirtván gyümölcsös kertet csinálhassanak belőle. Melyből is idővel Isten kegyelméből valamely hasznok lévén fogyatkozó állapotjukat azzal is segíthetik … stb. Ezeknek bizonyságára adtam említett szentandrási falumbeli lakosoknak ezen levelemet saját subscriptiom és pecsétem alatt. – Egyed vie 25 januarii Anno 1720 Telekesi Török István sk.”

Telekesi Török István buzgalmával és földesúri jogával sem biztosíthatta saját falvaiban a maga evangélikus jobbágyainak szabad vallásgyakorlatát. Az uralkodó egyház igen hivatkozott az 1681-iki törvény záradékára, de az evangélikus nemesek földesúri jogát nem akarta tiszteletben tartani a felsőség. Így történt, hogy 1711-ki szatmári békekötés ellenére az evangélikus templomot ismételten elvették. 1714-ben a Rábaközben s Győr-Sopron megyében rendszeresen történtek a templomfoglalások s megszüntették a vallásgyakorlatot. Torkos írja, hogy az elűzött lelkészek és tanítók egyaránt kiáltják: „hova menjünk?... Török uramhoz megyünk, Török uramnál kell a dolgot kommunikálnunk.” – Ebben az időben történt, hogy 1716-ban megyei katonaság kiküldésével erőszakkal elvették a templomot, elűzték a papot és tanítót. A néphagyomány szerint a nép értesülve a katonaság megérkezéséről, előtte való este az egyik harangot levette, s a templom mellett lévő Tákó patak posványába süllyesztette. A másikra már nem került idő, mert hajnalodott. Az elvett templom még ma is áll, alatta kriptával, köröskörül volt véve bástyával. Ez azonban idővel elbomlott. Ma már csak az alapépület nyomai láthatók, írja Hajas Endre lelkész 1906-ban. Legtovább tudta magát fenntartani Sobor. A király, III. Károly saját kezű aláírásával ellátott rendeltben azt a parancsot adja ki, 1716 július 19-én a megyéhez küldve, hogy az artikuláris helyeken kívül nem szabad sehol a protestáns vallásgyakorlatot megengedni. De Sobor ellene szegült a királyi parancsnak. Különösen az asszonyok, a katonaság gyengének bizonyult ellenük. Nem tetszett ez Bécsben. Ezért a rendelet szigorúan meghagyta a megyének, hogy 15 napon belül Sobor papját és tanítóját száműzze, a templomot Az egyedi kastélyés egyéb épületeket a kulcsok átadásával együtt, a királyi kegyvesztés terhe alatt 15 nap alatt vegye át. E szigorú rendelet ellen védték magukat a soboriak, s csak két év alatt, 1719-ben engedték elvenni a templomot. Egyeden azonban még 1721-ben is húsvét és pünkösdkor tartottak istentiszteletet, melyen sobori és szentandrási jobbágyok is jelen voltak. Telekesi Török István akkori udvari papja, Vásonyi Márton1 volt. Emiatt támadják őt, de Török szépen megfelel, mondván: Szentandráson bizony 1608 előtt is volt istentisztelet és templom, ő neki pedig mint magyar nemesnek jogában áll, mint más nemesnek udvari papot tartani.

A gyülekezet megsemmisítése

Hadd írjam fejfánkra: A pesti bizottmány befejezte működését s a király 1731-ben rendelettel eltörölte az utolsó reményt.

Az 1681-ki törvény az artikuláris helyeken kívül, nem enged másutt istentiszteletet tartani. Hű gyülekezetünk ősei is a vadosfai artikuláris templomban 1717-1783-ig keresték és találták fel a lelki vigaszt. Szomorú idők voltak ezek különösen Szentandráson, hol olyan közel volt a püspöki uradalom. Különféle zaklatásoknak voltak kitéve. Nem egy jutott közülük Daragonyi Gáspár és Turi Elek sorsára. A közel levő keszei vár romjai tudnának erről hosszú és kínos megtörténteket mondani.

Az újraéledés kora

Majd' 200 éves hosszú küzdelem után, kihalt a régi nemzedék, kihalt a hű patrónus Telekesi Török István. Amint halotti prédikációjában idézve van: „meghalt Törököd, oda az örököd.” S mivel Rákóczy hadnagya volt, kiverték birtokából nejét, a jezsuiták, birtokosok lettek Turafa Richárd, majd az Eszterháziak foglalták el 150 évig, azután a Festetich család. 1781-ben tört szét a vallás rabbilincse. II. József császár kiadja a türelmi rendeletet, megengedi, hogy ahol 100 család együtt van s képesek lelkészt s tanítót fenntartani, ott építhetnek templomot és iskolát, lehet papjuk és tanítójuk.

Mintegy varázsütésre feléledtek a szentandrásiak, mintha halottaiból támadnának fel. Ütött a szabadulás órája. A kétszáz év szenvedését megszüntetni készült a gyülekezet.

A megújult gyülekezet

Az 1782 évi türelmi rendelet vétele után, már 1782 és 83-ban folyamodik a szentandrási gyülekezet Sopron vármegyéhez: engedje meg nekik új templom felépítését, lelkész és tanító meghívását. És Szentandrás evangélikussága már 1783-ban elkészíti az összeírást, mely szerint Szentandrás 67 család, Sobor 23 család, és Árpás 8 családdal próbálja összehozni a 100 családot, milyen nagy a kétségbeesés, mikor rájönnek, hogy nincs meg a 100 család, mily nagy az aggodalom, mi lesz? E nagy aggodalmukat megtöri 5 szolga, hogy honnan jöttek nem tudjuk, talán pásztorok voltak, (mert a szájhagyomány így beszél róluk) akik mint a betlehemi pásztorok elindulnak, mert „születésről” hallanak. Igét akarnak hallani. És nem száz, hanem százhárom család lett. (A névsor még ma is megvan az irattárban) 1783 karácsony hónapjának 19-ik napján ádvent 4. vasárnap Perlaki Dávid szuperintendens jelenlétében, megalakíttatott a szentandrási evangélikus gyülekezet. Az első istentiszteletet Gáncs János pajtájában tartották. (Ez a ház ma is őrzi emlékét, egy tábla 1884 ádvent 4. vasárnapján lett feltéve.) Ez alkalommal igét hirdettek Novák István malomsoki lelkész és Illyés Péter papnövendék ki az újjáéledt gyülekezet első lelkésze is lett. Még 1784 évben megkezdődött a templomépítés is ezen a helyen, ahol most van. A türelmi rendelet által köteleztetve. (A türelmi rendelet szerint, (idézem): A magánvallásgyakorlatot, a nyilvánostól, mely egyedül az uralkodó vallást illeti meg, a harang és torony hiánya különbözteti meg, továbbá, hogy az utca felől nem lehet a templomba bejárás, egyébként a papok minden egyházi funkciót elvégezhetnek.) Illyés Péter lelkész így panaszkodik ebben az időben: „Nehéz az alattvalónak királyával, a jobbágynak földesurával törvénykedni, mert bár igaz legyen ügyük, bajok is, habár egészben el nem vettetik is dolgok, vagy más módot keres annak véghezvitelére, vagy abba hagyja a dolgot mivel sokára halasztatik az, ugyhogy a szegény elunja várni annak véghezvitelét.

A templom építése

1784-ben minekutána az arra való telket maga gróf Festetich Ignác adományozta, megkezdődött a templomépítés. Az első követ maga a gróf helyezte el. E kő a templom alsó részénél, a grádics alatt (a déli feljárás alatt) van a falban. A templom felszentelése 1785 szentháromság utáni 3. vasárnapján történt. A legelső harangra (melyet nem sikerült megállapítanom, hol volt) már 1784-ben gyűjtést rendeztek.

Aztán hosszú idő telt el, míg végül 1870-ben felépíthették a tornyot. Gróf Batthyány Géza faragott követ adott hozzá, ki a volt egyedi Telekesi Török István birtokainak egy részét bírta. Kinek az volt kívánsága, hogy olyan magas legyen a torony, hogy meglássa annak sisakját kastélyából. (Szájhagyomány) Majd 1906-ban nagy költséggel újjáépítette gyülekezetünk templomát. Közadakozásból beszerelte orgonáját, új sípokkal. Előbbi orgonája a gyülekezetnek még 1820 körül lett beszerelve, mely időközben elrongálódott. A jelenlegi oltár, szószék 1872-ben készült oltárképpel: Jézus a Gecsemáné kertben.

1923-ban szentelte, Kapi Béla püspök a gyülekezet új kis harangját, melyet az első világháborúban hadicélokra igénybe vett harangja helyett közadakozásból szerzett a gyülekezet. 1927-ben a templom rozoga tetőszerkezete helyett készíttetett újakat és cserép helyett palával fedette be a gyülekezet. 1935-ben Kis Jánosné 400 pengős adományának felhasználásával a nőegylet vezettette be a templomba a villanyvilágítást 700 pengős költséggel.

A templom állapota 1958-banA templom a felújítás előtt

Hosszú idő telt el azóta, hogy a gyülekezet templomát gondozta. Mintha meghalt volna az anyagi áldozatok terén. Pedig jó anyagiakkal rendelkezett a gyülekezet. Volt ugyan minden év ádvent 4. vasárnapján persely a templomrenoválásra, de őseink e végrendelete nem érte el célját sohasem, hogy tudniillik a templom gondozva legyen. A templom ez idő alatt apránkint külső oldalfalairól a vakolatot. Rozsdásodni kezdett a toronysisak bádogja. A toronyóra, melyet nagy áldozattal szerzett a gyülekezet 1906-ban elromlott, számtábláját a rozsda marta olvashatatlanra, 1940-ben aztán megállt. Szerkezete elkopott, megrongálódott. A zsalu a torony oldalfalán elvesztette eredeti formáját, a mezei tűzoltóság buzgalmából haszontalan tájékozódók kitépték a lamellákat. Az ablakok elkorhadtak és elszíntelenedtek. A csatorna nélküli tető, mintha sírt volna, úgy hullatta esőcseppjeit a templom falára, mely dacosan verte a bomlasztó nedvet a templom belső falán ki, mintha figyelmeztetni akarná a gyülekezetet hogy összeomlok, ha nem segítetek rajtam. Nyirkos lett a templomunk és egészségtelen a bent tartózkodás. Sokan emiatt nem jöttek templomba, mert féltek a felfázástól. De nem ismerték fel „az ember segíts magadon, Isten is megsegít” közmondást. Haldoklik, az áldozatkészség, nincs aki jót cselekedjen, nincsen csak egy sem. Egyre jobban rothad a padok falfelőli része a vizes faltól, nedves padlódeszka, korhadt gerendák alatta, dohos sekrestye, melyben a pók is fázva szőtte hálóját. Az oltár mintha kiáltott volna merész közelségével, hogy helyett a gyermekeknek a konfirmációkor, a karácsonyi ünnepen, az esküvőkor. Hátrább kívánt lépni az oltár, hogy a szentély, ne legyen megsemmisítve. Az oltár zsámolya körüli kerítés elkorhadt, rozoga tákolmányként csak arra volt jó, hogy elválassza a papot a gyülekezettől, s hogy akadályozza az úrvacsoraosztást, mivel többször akadt bele a pohár. Liturgikus szín után kiáltott az oltár zsámolya, mely rongyos, fakult zöldjével e földi életre hívta fel figyelmünket, de nem a mennyeire. A keresztelő kút is nemesebb helyre vágyott, eldugott rejtekéből mivelhogy egészen hátra volt téve, mintha olykor-adtan csak szükségből vesszük igénybe. Végre látni akarja a gyülekezet a papját egész istentisztelet alatt, nemcsak az oltárnál, vagy a szószéken, hanem az éneklés ideje alatt is. Papi padot kérnek, hogy velük együtt énekeljen a pap nyilvánosan, hogy láthassa pásztorát a nyáj. A kályha, melyet a nőegylet olyan nagy áldozatok árán szereltetett be, beljebb kívánkozott és földig levezető füstkéménye, mely belenyúlt a szentélybe, más megoldást kívánt. A csillárok alacsonyra helyezése elvette az oltárkép felét s ha valaki belépett a templomba a csillár szép üveggyöngye ragadta meg tekintetét, úgy hogy az oltár csak másodlagosan húzódott meg a csillár mögött. És rá kellett jönni a gyülekezetnek, hogy nem a csillárért van a templom, hanem a csillár a templomért. A szőnyeg bizony elavult, kopott és rongyos volt, újat kívánt a templom. A számtáblák is megfelelő helyre kerültek és háromszor akkora számokkal mint voltak. A kórus mellvéd sápadt fakult színével új színt keresett. Megkapta! Így világosabb lett templomunk. A kórus alsó oszlopai márványozást kívántak, az előbbi egyszerű színnel szemben.

Az oltárkép keretet kért, megfelelőt s így indultunk ki az oltár színeiből. Ami szín az oltárképen van, az mind feltalálható kisebb avagy nagyobb tónusban a templom festett színeiben.

Sok-sok helyreigazítási munka volt még e belső munkákon kívül. Így: a templomajtók zárait kellett újjáépíteni, mivel nem kaptunk újakat. Küszöbdeszkákat cserélni kellett. Ajtókat ablakokat festeni mozaiklapokat lerakni, a sekrestyében és az oltár elé, mintegy 30 m2 területen. Mivel féltjük templomunkat, villámhárítót szereltünk a toronyra. Meg kell említeni még az utcakerítést, melyet menteni kellett a rozsdától, hogy vasrúdjai meg ne emésztődjenek. Befestettük. Van még elég gondunk bajunk csak pénzünk nincs. Gyülekezetünk erején felül áldozott. Presbitereink példásan vették ki részüket az adakozásból. Egy családtól a legnagyobb összeg 1000.- Frt, a legkisebb 20.- Frt. Isten iránti hálával emlékezünk meg a helyi Termelő Szövetkezeti csoport vezetőségéről, és elnökéről, akik ingyen fuvart adtak, a homok és kavics szállításához.A felújított templom

Megemlékezünk ez alkalommal hálával és köszönettel a kívülről jött segítségekről: Egyházunk Gyülekezeti Segélyosztó bizottsága 1686.- Frt-al járult hozzá templomunk tatarozásához. Nagy segítséget jelentett gyülekezetünknek nagy költségeiben az a segítség, a Lutheránus Világszövetségtől kaptunk egyházi vezetőségünk jóakaratából. Köszönjük Püspök urunknak és Esperes urunknak és mindazoknak akiket illet a 10000.-Frt-ot. Köszönetet kell mondjak államunk felé, hogy jóváhagyta műemlék templomunk renoválási költségvetését és tanáccsal látott el.

Ezzel befejezem gyülekezetünk eddig tartó történetének rövid vonásokban összefoglalt ismertetését. Istennek legyen mindezért dicséret dicsőség és hálaadás.



Rábaszentandrás, 1960 szeptember hó 11-én.

 

1Vásonyi Márton, ev. lelkész (1688. Nagyvázsony – 1737.04.20. Vadosfa) Tanult Győrött és Pozsonyban. Külföldön 1708 őszén a jénai, 1709 elején a hallei egyetemre iratkozott be. 1711-ben hazatért és 1712. Telekesi Török István udvari papja lett Egyeden. Innen még ebben az évben Győrbe ment iskolaigazgatónak. 1724.-ben a vadosfai gyülekezet hívta meg lelkészének. Itt is halt meg.

Munkái: 1. Augustus Hermannus Franckenak Rövid és együgyü de Fundamentomos Ut mutatása. I. Az igaz keresztyénségre. II. Az igaz, élő Hitnek meg próbáltatására. III. Az igaz és Isten előtt kedves Imádkozásra. Magyar nyelvre fordéttatott... Hallában, 1711. (Névtelenül). 2. August Hermannus Frankénak... sz. Irás szerint való Életnek Regulái... Németből magyar nyelvre fordíttatott. U. ott, 1711. (Wásonyi Mártony). 3. Gerhard János elmélkedéseiből vett kegyes életnek rövid de summás Regulái. (Az előbbivel együtt). 4. Az boldog emlékezetü Kortholt Christian sulyos papi-terhe. Melly most németből magyar nyelvre fordíttatott és ki-vált a magyar országi evangelicus prédikátorok kedvekért, ki-bosátatot, Wasonyi Mártony által Jenában, 1726. 5. A siralomnak theatruma... (gyászbeszéd) Zsankó Boldizsárné felett. Hely n., 1734. 6. Arnd Jánosnak az igaz keresztyénségről írott négy könyvei. Jena, 1741. (Bárány Györggyel és Sartorius Jánossal). Előszót írt Torkos András «Engesztelő áldozat»-ához (1709). Sajtó alá rendezte a «Zengedező mennyei kert»-et (1726) Bárány Györgygyel. Írt egyházi énekeket is. Bod, M. Athenas 305. l. Horányi Memoria III. 492. l. Veszprém 1866. 22. sz. (Eötvös Lajos. Vázsonyi és Wásonyi névvel). Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 608., 609. l. Petrik Bibliogr. Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 378. l.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek